2010. február 15., hétfő

FONOGRAM 2010 - Az év hazai autentikus népzenei albuma kategória nyertesei


Február 10-én átadták a magyar zenei élet legnagyobb elismerését a Fonogram díjakat. Az év hazai autentikus népzenei album kategóriában A Magyarpalatkai Banda - Palatkaiak a Fonóban(Fonó) és a Tükrös zenekar - A mi mezőségünk(Folkeurópa) albumai megosztva kapták meg Az év hazai autentikus népzenei albuma Fonogram-díjat! Gratulálunk!!

A Magyarpalatkai Bandáról

Az erdélyi Mezőségen található Magyarpalatka (románul Pălatca) régóta a környék egyik legjelentősebb zenészközpontja. Az itt élő cigányzenész dinasztiák nemcsak saját falujuk, hanem sok környező település (például Báré, Kötelend, Mezőgyéres, Mezőkeszü, Vajdakamarás, Visa) zenei igényeit is kielégítették. A zenekar egyaránt játszik magyar, román és cigány népzenét. Számos zenész muzsikált itt, többen a biztosabb megélhetés érdekében más falvakba költöztek át. A zenészek szinte mindannyian rokonságban állnak egymással, tudásukat hagyományosan továbbadják a generációk között. Korábban akár öt zenekart is ki tudott állítani a falu. Jelenleg két zenekar van, melynek közös tagjai is vannak ugyan, de a 2 banda mégis elkülönül (a faluban úgy hívják őket, hogy az „öreg” és a „fiatal” banda). Az „öreg” zenekar működik aktívabban, nekik van több külföldi, például magyarországi fellépésük is. Amióta a zenekar sokat jár külföldre, megemelkedtek az egy-egy zenélésért elkért összegek, így a helyiek nem tudják megfizeti őket, ezért a falu táncélete erősen hanyatlik.



A Magyarpalatkai Banda akció közben...


A magyarpalatkai vonószenekarok korábban háromtagúak voltak, hegedű-brácsa-bőgő felállásban zenéltek. A 60-as évek környékén tértek át az ötfős felállásra, amit a hegedű és a brácsa megkettőzésével hoztak létre. A két hegedű mindig ugyanazt a dallamot játssza, bár néha a két prímás játékában oktávpárhuzam figyelhető meg. A brácsa az erdélyi zenekarokra jellemző háromhúros brácsa, melyen dallamot nem játszanak, kizárólag kísérőhangszerként alkalmazzák, főként dúr hármashangzatok megszólaltatásával. Bizonyos tánctípusok kíséreténél (például szökős, korcsos) a két brácsa eltérő ritmuskíséretet ad, a többinél egymást erősítve ugyanazt játssza. A bőgős csak a hangszer legmélyebb húrján játszik, melyet a szokásos kontra Á helyett kontra C-re hangol.

A két zenekar jelenlegi tagjai, zárójelben a nevek magyar átírásával és a születés évével:

„Öreg” zenekar

* Martin Codoba „Florin” (Kodoba Florin, 1977) hegedű
* Laurenţiu Codoba (Kodoba Lőrinc, 1947) hegedű
* Ştefan Moldovan (Moldován István, 1943) 3 húros brácsa
* Mihai Radac „Remus” (Radák Mihály "Rémusz", 1977) 3 húros brácsa
* Ioan Boldi bőgő

„Fiatal” zenekar

* Mácsingó Náci (1965, prímás)
* Mácsingó Líviu (brácsa)
* Mircea Covaci (bőgő)

(A „fiatal” zenekar esetenként kiegészül a faluban tartozkodó „öreg” zenekar tagjaival.) A zenészek közül csak Kodoba Florin beszéli a magyar nyelvet, a többiek egy picit értenek magyarul, de beszélni csak románul tudnak.

Magyarországon több hanghordozó is megjelent, melyen a Magyarpalatkai Banda zenéje hallható. Ezek közül kettőt Fekete Antal „Puma” rögzített egy-egy lakodalom alkalmával Magyarpalatkán illetve Mezőkeszüben. Ezeken még az alábbi felállásban játszik a zenekar:

* Kodoba Márton (1941-2003) hegedű
* Kodoba Béla (1944-1999) hegedű
* Mátingó Ludovik (1935-1995) 3 húros brácsa
* Radák Mihály (1938-1992) 3 húros brácsa
* Kovács Márton „Puki” (1941-) nagybőgő


Az alábbi hanghordozók jelentek meg eddig Magyarországon, melyeken magyarpalatkai muzsikusok hallhatók. A zenekar az egyes kiadványokon más-más összetételű lehet.


Tükrös Zenekarról:

A Tükrös Zenekar azon kevesek közé tartozik, akik úgy gondolják, hogy a legjobb falusi bandák összeszokott "kamara muzsikálása" magában hordozza azt a fajta erőt és dinamizmust, amely minden korban megállja a helyét, és a feldolgozás szándéka és a műfaji keverés nélkül is képes nem mindennapi élményt nyújtani a hallgatóságnak. Az más kérdés, hogy az úgynevezett revival zenekarok számára ugyanezt a teljesítményt produkálni szintén nem mindennapi feladat, amivel csak nagyon kevesen hajlandóak megküzdeni.




Tükrös zenekar


Hogy honnan is van ez a meggyőződés? Az 1980-as években még sok helyen élte kései virágkorát a falusi muzsika. A lakodalmakban és egyéb közösségi eseményeken a falusiak a saját vidékükre jellemző dalokat énekelték, saját táncaikat táncolták, és többnyire a helybéli zenekar szolgálta ki mulatságaikat. Kalotaszeg és a Mezőség falvai voltak a kedvenc célpontjai sok akkori magyarországi fiatalnak, és szinte az év bármely szakában is indult útnak valaki, minden esélye megvolt rá, hogy életreszóló élményben legyen része egy-egy erdélyi látogatás alkalmával. Akkor még nem sejthették, hogy mindez nem sokkal később, a romániai forradalom után pedig viharos sebességgel meg fog változni. A legendás bandák tagjainak halála után csak kivételes esetben fordult elő, hogy a fiatalabb generáció ugyanott folytathassa, mint az elődök. Az életformával együtt elmúlt, illetve megváltozott minden a falvakban az elmúlt néhány évtizedben. Ahogyan folyamatosan uniformizálódni kezdett az európai emberek életformája, úgy tűnnek el természetszerűen mindazok az értékek, amelyek a közelmúltban még fontos szervező erői voltak a falvak mindennapjainak. Ilyen a falusi zenei és táncos kultúra is. Amennyiben azt szeretnénk, hogy a következő generációk is részesei lehessenek ennek az erőtől, energiától, szépségtől, élettől teljes, közös kincsünknek, akkor ezt ennek megfelelően kell tudnunk számukra megmutatni. Mára szerencsére egyre több életrevaló kísérlet létezik, mégpedig a legfiatalabb muzsikusoknak és táncosoknak köszönhetően, akik új energiákkal töltik fel és új megközelítésben értelmezik újjá ezeket a hagyományokat. Ami a legfontosabb, hogy sikeresen teszik, hiszen produkcióik tömegeket vonzanak a saját korosztályukból.

Ebben a közegben bármilyen furcsának is tűnik, de újra progresszív törekvésnek tűnik a Tükrös zenekaré, amelyik kizárólag az autentikus megszólalás eszköztárával gondolja ugyanezt a célt elérni. Szerintük ma is elő lehet csalni ebből a muzsikából ugyanazt az életerőt, ami a hajdani fiatalokat vérét hajtotta, amikor a legjobb muzsikusok húzták a fülükbe kedvenc dallamaikat.

Tagjai:

Koncz Péter - hegedű
Halmos Attila - hegedű
Liber Endre - brácsa, cimbalom
Árendás Péter - brácsa
Lelkes András - nagybőgő




Forrás: wikipédia.hu, tukros.hu, fonogram.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése